fbpx Interjú Varga-Csajkás Annával | Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar

Interjú Varga-Csajkás Annával

Varga-Csajkás Anna
Rokokó Rosé énekese

A zene mindig is része volt az életemnek

Varga-Csajkás Anna közgazdasági elemző mester szakon végzett, jelenleg a regionális politika és gazdaságtan doktori iskola hallgatója, nem mellesleg pedig egy pécsi lánybanda, a sokak által ismert és kedvelt Rokokó Rosé énekese. A tavaszi napsütésben vele beszélgettünk a Pécsiközgáz udvarán.

 

Alapképzésen alkalmazott közgázra jártam és mivel úgy éreztem, hogy ez még csak az első lépés volt ahhoz, hogy közgazdásszá váljak, ezt követően mesterképzésen közgazdasági elemzőn tanultam tovább. (Mára e két szak helyébe lépett az új, osztatlan képzésünk a gazdaság- és pénzügymatematikai elemző, ami egyesíti a két különálló képzésen tanulható témaköröket – a szerk.) Persze a mesterképzés végén sem éreztem azt, hogy mindent tudnék, de szerintem ezzel mindenki így van ilyenkor.

Örülök, hogy végig csináltam mind a kettőt, mert nagyon jól egymásra épültek a képzések és kiegészítették egymást. Sokat gondolkodtam, hogy mit csináljak a képzés után, maradjak-e vagy esetleg költözzek Budapestre, de végül magánéleti okok miatt Pécs mellett döntöttem és utólag ezt egyáltalán nem bánom. Volt egy kis kitérőm még a doktori képzés előtt, úgy terveztem, hogy egy informatikai cégnél helyezkedem el, így részt is vettem egy informatikai képzésen. De mivel mindig is kacérkodtam a gondolattal, hogy elkezdjem a PhD-t így először levelező képzésen, majd következő évben már nappalin folytattam a tanulmányomat, és így kötöttem ki a regionális politika és gazdaságtan doktori iskolában, ahol most már harmadéves vagyok mindemellett pedig egy kutatócsoportban is dolgozom.

Persze ez közel sem volt ilyen egyszerű, mint amilyennek ez így elmondva tűnik, sokat gondolkodtam, hogy merre tovább, milyen irányba. Az alapképzés választásánál például nagyban szerepet játszott az is, hogy matekos voltam a középiskolában, így mindenképp olyan irányba szerettem volna elindulni, ahol ezt kamatoztathatom. Végül a közgazdasági vonalat választottam, és mivel sokkal inkább érdekelt a közgazdaságtan, mint társadalomtudomány, ezért döntöttem az elméleti képzés mellett.

Mindezek mellett viszont a zene is mindig része volt az életemnek - az első zenekarunkat még középiskolásként alapítottuk. Mindannyian szerettünk énekelni, zenélni és táncolni, ezen kívül jó alapot nyújtott, hogy zeneiskolába jártunk. Több fiú barátunk is alapított akkoriban zenekart, és a koncertjeiket látva nekünk is megjött hozzá a kedvünk. Összefogtunk csak mi lányok, és meg akartuk mutatni, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni. Egyszerűen csak ki szerettük volna élni a kreativitásunkat ez pedig a mai napig nem változott. A zenélés egyfajta szabadságot ad a kötöttebb, kutatói munka mellett, így el sem tudnám képzelni azt, hogy a zenélés és a zenekar ne legyen része az életemnek.

Persze mindezt összeegyeztetni egyáltalán nem könnyű. Mivel a zenekarunk minden tagja felnőtt már, dolgozik vagy tanul, ezért általában késő esténként vagy hétvégente próbálunk. Az elmúlt 2-3 évben pedig már tudatosan visszafogtuk a fellépéseket, hogy havi egynél több ne legyen, mert egyikünk sem bírná azt az iramot. Eszméletlen, hogy mennyire feltöltenek ezek az élmények, amiket a zenének köszönhetek, legyen az egy koncert egy fesztiválon vagy épp maga az alkotás folyamata.

Az egyetlen, amit kicsit bánok, hogy nem voltam jobban része az egyetemi életnek. Ez nyilván azért volt, mert a zenélés és az egyéb hobbik miatt mindig volt épp elég elfoglaltságom, de sajnálom, hogy egyetlen diákszervezet életében sem vettem részt szervesen és hogy például nem TDK-ztam. Szerintem érdemes élni ezekkel a lehetőségekkel, főleg, mivel látom, hogy az egyetemen egyre több minden van, ami előrébb vihet, amit ki kell használni.