Megjelent hallgatónk, Pelles Márton első könyve

2019. January 25. 11:09

2018. december elején jelent meg PhD hallgatónk, Pelles Márton első könyve A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története (1868-1918) címmel. Ennek kapcsán beszélgettünk a könyvről, és arról, hogy miként élte meg ilyen fiatalon az egész procedúrát és a sikeres könyvbemutatókat.

Honnan jött a könyv témája?

2011 óta járok a Pécsiközgázra és az első félévem óta kutatom Fiume gazadsági történetét. Ez a város egy hallatlan nagy gazdasági fejlődésen ment keresztül a dualizmus idején (1867-1918), és így ennek vizsgálatával rengeteg olyan területet körül lehet járni mely a mai gazdasági gondolkodás számára is releváns kérdés, például az állami és piaci környzet egymásra hatása, az innovatív iparágak megtelepedésének folyamata, és természetesen magának a kereskedelmi hajózásnak a mozgatórugói. Ezen kérdések vizsglatából két OTDK dolgozatom is született az egyetemi évek alatt, mely első helyezéseket is hozott magával, továbbá megnyitott előttem olyan kutatói ösztöndíjakat, melyekkel egyre mélyebbre tudtam ásni ezen a területen. 

Honnan jött a könyv ötlete?

Zsigmond Gábor barátommal, aki a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese nagyjából 2017 nyarán ültünk le először azzal a céllal, hogy írjunk egy magyar-angol könyvet a magyar kereskedelmi tengerészet aranykoráról. Fontos tudni, hogy a tengeri kereskedelem régen is és ma is az egyik legolcsób szállítási mód, és annak ellenére, hogy ma nincs tengerünk és kikötőnk, száz éve a magyar hajók az egész világot behálózták járataikkal. Könyvünkkel egyrészt ennek szerettünk volna emléket állítani, másrészt közgazdászként be akartuk mutatni, hogy ez mennyire egy megtérülő, gazdaságos tevékenység volt akkor, és így reménykedünk benne, hogy újra bekerül a tengeri gondolat a magyar köztudatba.   

Hogyan élted meg, hogy ilyen fiatalon megjelent az első könyved?

A sikert mindig sokkal nehezebb feldolgozni, mint a kudarcot, legalábbis számomra. Azonban szeretnék hangot adni annak, hogy ez a könyv csak legkevésbé az én érdemem. A legnagyobb köszönet a szerzőtársamat Dr. Zsigmond Gábort illeti, aki nélkül egyedül nem tudtam volna ezt megírni. Szintén nagy hálával tartozom Dr. Kaposi Zoltánnak a konzulensemnek, aki magát a kutatást is a kezdetektől figyelemmel kíséri, és a könyvnek is szakmai lektora volt. Szintén csak a hála hangján tudok szólni Dr. Hoppál Péterről, aki a kultúráért felelős államtitkárként elősegítette a kiadvány finanszírozását és köszönet illeti a Pro Pannonia Kiadói Alapítványt és annak vezetőjét Dr. Szirtes Gábort is, aki a folyamatokat összefogta. Végül de nem utolsósorban Kiss Barnabásnak a könyv grafikusának és tördelőjének is nagy hálával tartozunk, mert a szöveget és a képeket ő olyan eredeti stílussal fogta össze, hogy szinte a könyv harmadik társszerzőjévé vált. Tehát szerencsére nem egyedül kell a siker terhét viselnem, mert ez a könyv tényleg egy közös munka eredménye.

Milyen nehézségeket tapasztaltál az előkészítés során?

A könyvírás, aki már tapasztalta, tudja, hogy egy nagyon öszetett folyamat. Mivel itt a könyv fele idegennyelvű tovább bonyolódtak a dolgok. Magát az írást március 11-én kezdtük és június 30-án adtuk le a kész kéziratot, ekkor kezdődött a képanyag összegyűjtése külföldi és hazai gyűjteményekből. A fordítással és annak nyelvi lektorálásával sajnos másfél hónapot csúsztunk, így október-november telt a könyv tördelésével és legalább 10-15-ször korrektúráztuk a könyvet, mert minden egyes verzió után találtunk még benne hibát. Végül a nyomdai munkálatok még egy hónapot elvittek. Mondhatjuk, hogy márciustól novemberig végigdolgoztuk az egész évet, nyáron is minden szabadidőnkben a könyvvel foglalkoztunk és tényleg sok ezer munkaórát beleöltünk. Azonban a kész könyv sikere ezt kárpótolja.

Lesz-e folytatása ennek az iránynak? Milyen témaötleteitek vannak a továbbiakra nézve?

Igen, több könyvtéma is van jelenleg a fejünkben. Mindenképpen így együtt szeretnénk Zs. Gáborral és Kiss Barnabással folytatni a munkát. Gábor egy albumot szeretne legközelebb kiadni, mely azt mutatja be közlekedéstörténeti oldalról, hogy a magyar hajók milyen kikötők között jártak és milyen árukat szállítottak. Sokan nem tudják például, hogy a kereskedelmi tengerészetnek volt köszönhető, hogy Budapesten egész évben friss brazil kávét lehetett kortyolni, mely a kávéházak elindulásával magát az irodalmi életet is fellendítette a háború előtti évtizedekben. Közös projektként a következő vitzedekben szeretnék a könyv témját is folytatni az 1920-1939 és az 1945-2004 közötti időszakokban is. Ami pedig számomra egy nagy terv az a valaha volt legnagyobb hajózási táraság az Adria M. Kir. Tengerhajózási Rt. történetének részletes megírása a közlekedés, a gazdaság, a tőzsde a politika és az ott foglalkoztatott kisemberek szemszögéből is.

Hogyan tovább ezek után? Milyen terveid vannak?

Most fogok komplex vizsgázni a REGA doktori iskolában, úgyhogy most a tanulásé újra a főszerep, aztán a doktori disszertácóm lesz hangsúlyos, így ezek abszolválása jelentik további terveimet, de a jövőben mindenképpen szeretném teljes terjedelmében kivesézni a fiumei folyamatokat, mert mint a beszélgetés elején mondtam ez a város egy olyan jó és sokrétű példája annak, hogyan lehet egy gazdasági krízisből előnyt kovácsolni, és egyáltalán sikeresen ipart, gazdaságot fejleszteni, mely számos, a mai korban is felhasználható tudást és tapasztalatot rejteget még magában. 

 

Köszönjük Mártonnak az interjút, és a továbbiakban is sok sikert kívánunk a terveihez!