-
Faculty
-
Education
-
Research
Research ProjectsDoctoral programmes
- Innovation
Sokan futnak be izgalmas és irigylésre méltó karriert a Pécsiközgáz végzettjei közül. Most egy olyan ember története következik, aki a pécsi padoktól meg sem állt a New York-i pénzvilág élvonaláig. Hogyan lehet ilyen karriert befutni, milyen útravalóra van szükség, mennyit számít a szerencse és mire jók valójában az egyetemi évek? Pozsár Zoltánnal, a Credit Suisse vezető elemzőjével beszélgettünk.
Átérzem ezt, mert amikor felvételiztem a Pécsiközgázra, az interjún megkérdezte Rekettye Tanár Úr, hogy szerintem mit csinál egy üzletember és egy közgazdász. Nem tudtam rá válaszolni. Most már egy kicsit jobban értem. A közgazdaságtan – mint az orvostudomány – egy tág tudomány. Az én területem a pénzpiaci elemzés.
A pénzpiac a világgazdaság „érrendszere” és ebből adódóan egy pénzpiaci elemző egy szív es érrendszerrel foglalkozó „orvos”.
Röviden arról szól a pénzpiaci elemzés, hogy képben legyünk azzal, hogy merre megy a világgazdaság, a jegybankok mit fognak csinálni az alapkamatokkal, és hogy mi történik mindenféle események hatására a pénzpiacokon.
Ha nem a pénzpiacban él az ember, akkor a pénzpiac hallatán talán az jut eszünkbe, hogy a jegybankok mit csinálnak az alapkamatokkal, de ha valaki pénzzel kereskedik - vagy a kereskedők munkáját elemzéssel tereli, mint én -, akkor a nap nagy része arról szól, hogy a különböző pénzpiacokon mekkora kamatkülönbözet található jelenleg és hogy ebből hogyan lehet profitálni, illetve a kamatiszintek és kamatkülönbözetek hogyan alakulnak majd a jövőben. Ha itt dolgozol, az a feladatod, hogy álláspontod legyen minderről, amit a nap végén a bank es a bank ügyfelei – vállalatok, államok, intézményes befektetők vagy spekulánsok – felhasználnak a saját javukra.
Ezt így ebben a formában nem lehet egyetlen egyetemen sem megtanulni, de az alapokat mindehhez az egyetemi évek alatt kapja meg az ember.
Mindenféleképpen fontos volt. Az én pécsi éveimben rám a legnagyobb hatással Mach Péter tanár úrnak a Makroökonómia órái voltak. Ott ismerkedtem meg a makrogazdasággal a globális gazdaság fogalmaival. Ez a nagy ázsiai válság időszaka volt, amit nagyon szerettünk volna megérteni: hallgattuk CNN-en a pénzügyi híreket, és nem értettünk belőle semmit. Viszont érteni akartuk, ezért óra után mindig odamentünk a Tanár Úrhoz és arról beszélgettünk, hogy hogyan értsük meg a pénzügyi híreket. Nagyon vártam Zeller Tanár úr óráját, a banktant is, de sajnos ezt végül nem hallgathattam, mert kikerültem egy ösztöndíjjal Svédországba, onnan pedig az ottani kapcsolataimon keresztül Dél-Koreába, ahol a pécsi diploma után csináltam egy MBA-t.
A Pécsiközgáz megadta az alapokat és a kapcsolatokat és segített, hogy kikerüljek a világba.
Fontos kiemelni, hogy az egyetemen nem lehet mindent megtanulni. Amíg el nem kerülsz egy bankba és nem látod, hogy egy ilyen intézmény hogyan működik belülről, rájössz, hogy rengeteg különbség van a való világ és az egyetemi tanulmányok között. Mindenki mást visz el magával. Én az érdeklődést vittem a makró, a pénzügy, a világ mozgása iránt. Ezért fontos emlék a Pécsiközgáz.
Az érdeklődés nagyon fontos és a kapcsolatok. Szerencse is kell hozzá, mert nekem egyetem után például az volt az álmom, hogy makrogazdasági elemző legyek az Egyesült Államokban. Volt egy kedves volt tanárom Dél-Koreában, aki beajánlott egy ilyen helyre, így kerültem Amerikába. De 6 év után váltottam, mert meguntam ezt a területet és mivel akkor éppen tombolt a 2008-as gazdasági világválság, álláskeresés közben írogattam, amit látok, es lett belőle egy kis cikk (link itt) majd néhány évre rá egy nagyobb cikk (link itt) amit mar a Fed – az amerikai jegybank – publikált.
Igen. Ezt szokták a nevemmel összekapcsolni. A 2008-as krízis után ezt a cikket használta a G20-ak arra, hogy a bankrendszer felügyeletet megreformáljak (link itt). Így kerültem a Fed-tol a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) majd az amerikai pénzügyminisztériumhoz (U.S. Treasury) és onnan hívtak át a Credit Suisse-hoz, hogy erre a tudásra alapozva, próbáljunk egy kereskedési stratégiát kiépíteni. Eddig nagyjából három területtel foglalkoztam: makrogazdasági elemzéssel, a bankrendszer feltérképezésével es kutatásával a közszférában, és most a pénzpiaci elemzést vezetem egy globális banknál -- a Credit Suisse-el. Ezek más területek, de mind egymásra épülnek.
Az egyetemen azt kell megtalálni, hogy mi iránt tudsz lelkesedni, mi lehet a hivatásod. Találd meg azt a területet, ami neked inspiráló és amiről képes leszel egész életedben tanulni. Ha középiskolásoknak kellene mondanom valamit, akkor azt mondanám, hogy a tanulásnak soha sincs vége. Az egyetem csak egy fázis lesz, mint ahogyan a középiskola is az volt.
Az egyetemen kapcsolatokat fogtok kiépíteni, professzoraitok lesznek, akik nagy hatással lesznek rátok és ők lesznek azok, akik valamilyen lángot begyújtanak. Aztán megy az ember a láng után.
Amikor hosszú idősorokat nézünk (kamatokról, tőzsdeindexekről, inflációról) az mind „történelem” visszafele nézve. A pénz és tőkepiacok „a jövőt árazzák be ma,” azaz minden arról szól, hogy a piac mit gondol ma arról, hogy a jövő „történelme” hogyan alakul. Nathan Rotschild hamarabb tudta, mint bárki, hogy Wellington elverte Napóleont Waterloo-nál és Nagy Britannia államkötvényei szárnyra kaptak (a kamatok nagyon zuhantak) amikor a bankár, a hír hallatan a kötvénypiacon „bevásárolt”. Ez a történelem része, de a történelem pénzügyi dimenzióit nem tanítják a középiskolában.
Tíz éve a svájci frank alapú hitelek válsága Magyarországon, a Lehman Brothers csődje vagy az euro válság voltak a meghatározó események. Ma a pandémia a meghatározó esemény mostani fiatalok életében és hogy melyik nagyhatalom – Amerika, Kína és az EU – hogyan kezeli a jelen problémáit és milyen sebességgel oltja be a népességet. Ez mind hatással lesz a jövőre. Az állampapír piacok ma finanszírozzák mindezt, a pandémia pénzügyi történelme ma íródik, és ti, mai középiskolások, „holnap” tanultok majd minderről a makroökonómia órákon. A ti gyerekeitek pedig egy olyan világot örökölnek majd, ahol a ma hozott politikai es pénzügyi döntéseken múlik, hogy ki vezeti majd a világot – Kína vagy Amerika -- és kinek a devizája lesz domináns. Ezt a jövőt próbáljak a pénz es tőkepiaci résztvevők „beárazni” ma.
Én sosem csinálom ugyanazt, mert a körülmények mindig változnak. Olvassuk a híreket, szerezzük a híreket (lasd Waterloo), ügyfeleket látogatunk Tokióban, Hong Kong-ban vagy Londonban, mozognak az árak és az árak mindig mástól mozognak, mindig más hajtja őket: egy elnökválasztás, egy háború, egy vírus, vagy egy hajó, amitől bedugul a Szuezi-csatorna és ami miatt hajók ezrei vesztegelnek egy tengeri „dugóban”, amit finanszírozni kell....
Ezért kell, hogy az ember érdeklődő legyen. És persze tudjon sokat dolgozni. Aki pénzpiaci pályára megy, számoljon azzal, hogy ezek 24 órás piacok - ahogy mondani szokták a pénz sosem alszik.
Piaci szereplőként szinte paranoid módon mindig az kell kérdezni magadtól, hogy vajon jól értelmezed-e a világot?
Sokszor a világnézeted korrekt, de a piac – a többség – mást gondol, és akkor váltanod kell. Ha nem, akkor csődbe mehetsz olyankor is, ha alapjába véve igazad van. A pénzpiac egy komplex hely.
Amit én tanultam a karrierem során, de nem tanultam meg egyik egyetemen sem, hogy nem abszolút igazságokat kell keresni, hanem azt, hogy mi az, amiről azt hittük, hogy igaz, de mégsem az....