Pozsár Zoltán
Credit Suisse
Sokan futnak be izgalmas és irigylésre méltó karriert a Pécsiközgáz végzettjei közül. Most egy olyan ember története következik, aki a pécsi padoktól meg sem állt a New York-i pénzvilág élvonaláig. Hogyan lehet ilyen karriert befutni, milyen útravalóra van szükség, mennyit számít a szerencse és mire jók valójában az egyetemi évek? Pozsár Zoltánnal, a Credit Suisse vezető elemzőjével beszélgettünk.
Amikor olyan középiskolásokkal találkozunk, akik a Pécsiközgázon szeretnének továbbtanulni, gyakran kiderül, hogy valójában nem nagyon tudják, hogy mit is csinál egy közgazdász. Érdemes tisztázni először, hogy mit csinál egy közgazdász, aki a te területeden dolgozik, miből áll a munkád, mi az, amit most napi szinten csinálsz?
Átérzem ezt, mert amikor felvételiztem a Pécsiközgázra, az interjún megkérdezte Rekettye Tanár Úr, hogy szerintem mit csinál egy üzletember és egy közgazdász. Nem tudtam rá válaszolni. Most már egy kicsit jobban értem. A közgazdaságtan – mint az orvostudomány – egy tág tudomány. Az én területem a pénzpiaci elemzés.
A pénzpiac a világgazdaság „érrendszere” és ebből adódóan egy pénzpiaci elemző egy szív es érrendszerrel foglalkozó „orvos”.
Röviden arról szól a pénzpiaci elemzés, hogy képben legyünk azzal, hogy merre megy a világgazdaság, a jegybankok mit fognak csinálni az alapkamatokkal, és hogy mi történik mindenféle események hatására a pénzpiacokon.
Ha nem a pénzpiacban él az ember, akkor a pénzpiac hallatán talán az jut eszünkbe, hogy a jegybankok mit csinálnak az alapkamatokkal, de ha valaki pénzzel kereskedik - vagy a kereskedők munkáját elemzéssel tereli, mint én -, akkor a nap nagy része arról szól, hogy a különböző pénzpiacokon mekkora kamatkülönbözet található jelenleg és hogy ebből hogyan lehet profitálni, illetve a kamatiszintek és kamatkülönbözetek hogyan alakulnak majd a jövőben. Ha itt dolgozol, az a feladatod, hogy álláspontod legyen minderről, amit a nap végén a bank es a bank ügyfelei – vállalatok, államok, intézményes befektetők vagy spekulánsok – felhasználnak a saját javukra.
Ezt így ebben a formában nem lehet egyetlen egyetemen sem megtanulni, de az alapokat mindehhez az egyetemi évek alatt kapja meg az ember.
Te ezeket az alapokat a Pécsiközgázon kaptad meg. Jó ugródeszka volt a nemzetközi karrieredhez? Hogyan emlékszel vissza a pécsi évekre?
Mindenféleképpen fontos volt. Az én pécsi éveimben rám a legnagyobb hatással Mach Péter tanár úrnak a Makroökonómia órái voltak. Ott ismerkedtem meg a makrogazdasággal a globális gazdaság fogalmaival. Ez a nagy ázsiai válság időszaka volt, amit nagyon szerettünk volna megérteni: hallgattuk CNN-en a pénzügyi híreket, és nem értettünk belőle semmit. Viszont érteni akartuk, ezért óra után mindig odamentünk a Tanár Úrhoz és arról beszélgettünk, hogy hogyan értsük meg a pénzügyi híreket. Nagyon vártam Zeller Tanár úr óráját, a banktant is, de sajnos ezt végül nem hallgathattam, mert kikerültem egy ösztöndíjjal Svédországba, onnan pedig az ottani kapcsolataimon keresztül Dél-Koreába, ahol a pécsi diploma után csináltam egy MBA-t.
A Pécsiközgáz megadta az alapokat és a kapcsolatokat és segített, hogy kikerüljek a világba.
Fontos kiemelni, hogy az egyetemen nem lehet mindent megtanulni. Amíg el nem kerülsz egy bankba és nem látod, hogy egy ilyen intézmény hogyan működik belülről, rájössz, hogy rengeteg különbség van a való világ és az egyetemi tanulmányok között. Mindenki mást visz el magával. Én az érdeklődést vittem a makró, a pénzügy, a világ mozgása iránt. Ezért fontos emlék a Pécsiközgáz.
Meddig vitt ez az érdeklődés? Hogyan alakult a karriered az egyetemi évek után?
Az érdeklődés nagyon fontos és a kapcsolatok. Szerencse is kell hozzá, mert nekem egyetem után például az volt az álmom, hogy makrogazdasági elemző legyek az Egyesült Államokban. Volt egy kedves volt tanárom Dél-Koreában, aki beajánlott egy ilyen helyre, így kerültem Amerikába. De 6 év után váltottam, mert meguntam ezt a területet és mivel akkor éppen tombolt a 2008-as gazdasági világválság, álláskeresés közben írogattam, amit látok, es lett belőle egy kis cikk (link itt) majd néhány évre rá egy nagyobb cikk (link itt) amit mar a Fed – az amerikai jegybank – publikált.
Ez az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos kutatásod.
Igen. Ezt szokták a nevemmel összekapcsolni. A 2008-as krízis után ezt a cikket használta a G20-ak arra, hogy a bankrendszer felügyeletet megreformáljak (link itt). Így kerültem a Fed-tol a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) majd az amerikai pénzügyminisztériumhoz (U.S. Treasury) és onnan hívtak át a Credit Suisse-hoz, hogy erre a tudásra alapozva, próbáljunk egy kereskedési stratégiát kiépíteni. Eddig nagyjából három területtel foglalkoztam: makrogazdasági elemzéssel, a bankrendszer feltérképezésével es kutatásával a közszférában, és most a pénzpiaci elemzést vezetem egy globális banknál -- a Credit Suisse-el. Ezek más területek, de mind egymásra épülnek.
Középiskolásként valószínűleg nem látja ezt az utat előre az ember. Mi kell ahhoz, hogy valakinek esélye legyen hasonló szakmai útra? Mit üzensz a diákoknak?
Az egyetemen azt kell megtalálni, hogy mi iránt tudsz lelkesedni, mi lehet a hivatásod. Találd meg azt a területet, ami neked inspiráló és amiről képes leszel egész életedben tanulni. Ha középiskolásoknak kellene mondanom valamit, akkor azt mondanám, hogy a tanulásnak soha sincs vége. Az egyetem csak egy fázis lesz, mint ahogyan a középiskola is az volt.
Az egyetemen kapcsolatokat fogtok kiépíteni, professzoraitok lesznek, akik nagy hatással lesznek rátok és ők lesznek azok, akik valamilyen lángot begyújtanak. Aztán megy az ember a láng után.
Te milyen lángot adnál a pécsi középiskolásoknak?
Amikor hosszú idősorokat nézünk (kamatokról, tőzsdeindexekről, inflációról) az mind „történelem” visszafele nézve. A pénz és tőkepiacok „a jövőt árazzák be ma,” azaz minden arról szól, hogy a piac mit gondol ma arról, hogy a jövő „történelme” hogyan alakul. Nathan Rotschild hamarabb tudta, mint bárki, hogy Wellington elverte Napóleont Waterloo-nál és Nagy Britannia államkötvényei szárnyra kaptak (a kamatok nagyon zuhantak) amikor a bankár, a hír hallatan a kötvénypiacon „bevásárolt”. Ez a történelem része, de a történelem pénzügyi dimenzióit nem tanítják a középiskolában.
Tíz éve a svájci frank alapú hitelek válsága Magyarországon, a Lehman Brothers csődje vagy az euro válság voltak a meghatározó események. Ma a pandémia a meghatározó esemény mostani fiatalok életében és hogy melyik nagyhatalom – Amerika, Kína és az EU – hogyan kezeli a jelen problémáit és milyen sebességgel oltja be a népességet. Ez mind hatással lesz a jövőre. Az állampapír piacok ma finanszírozzák mindezt, a pandémia pénzügyi történelme ma íródik, és ti, mai középiskolások, „holnap” tanultok majd minderről a makroökonómia órákon. A ti gyerekeitek pedig egy olyan világot örökölnek majd, ahol a ma hozott politikai es pénzügyi döntéseken múlik, hogy ki vezeti majd a világot – Kína vagy Amerika -- és kinek a devizája lesz domináns. Ezt a jövőt próbáljak a pénz es tőkepiaci résztvevők „beárazni” ma.
Ahogyan beszélsz róla egyáltalán nem hangzik unalmasnak a munkád. Mi a szépsége a szakmádnak?
Én sosem csinálom ugyanazt, mert a körülmények mindig változnak. Olvassuk a híreket, szerezzük a híreket (lasd Waterloo), ügyfeleket látogatunk Tokióban, Hong Kong-ban vagy Londonban, mozognak az árak és az árak mindig mástól mozognak, mindig más hajtja őket: egy elnökválasztás, egy háború, egy vírus, vagy egy hajó, amitől bedugul a Szuezi-csatorna és ami miatt hajók ezrei vesztegelnek egy tengeri „dugóban”, amit finanszírozni kell....
Nehéz folyamatosan tanulni és mindig nyitottnak lenni a tanulásra.
Ezért kell, hogy az ember érdeklődő legyen. És persze tudjon sokat dolgozni. Aki pénzpiaci pályára megy, számoljon azzal, hogy ezek 24 órás piacok - ahogy mondani szokták a pénz sosem alszik.
Piaci szereplőként szinte paranoid módon mindig az kell kérdezni magadtól, hogy vajon jól értelmezed-e a világot?
Sokszor a világnézeted korrekt, de a piac – a többség – mást gondol, és akkor váltanod kell. Ha nem, akkor csődbe mehetsz olyankor is, ha alapjába véve igazad van. A pénzpiac egy komplex hely.
Amit én tanultam a karrierem során, de nem tanultam meg egyik egyetemen sem, hogy nem abszolút igazságokat kell keresni, hanem azt, hogy mi az, amiről azt hittük, hogy igaz, de mégsem az....