Interjú Dibusz Dénessel

Dibusz Dénes hazánk egyik legjobb kapusa, magyar válogatott és jelenleg a Ferencváros játékosa.

Korábban Pécsett, a PMFC-nél játszott, azt azonban kevesen tudják róla, hogy nem csak tehetséges sportoló, hanem végzett és ígéretes közgazdász is. Mivel mind a kettő már önmagában is hatalmas teljesítmény, így a sport karrier és az egyetemi élet összehangolásáról kérdeztük a nyárias napsütésben. 

A Pécsiközgázon végeztél. Miért éppen a mi intézményünket választottad akkoriban?

Kézenfekvő volt, hogy mivel Pécsett éltem, illetve a PMFC-ben fociztam ezért a továbbtanulásnál pécsi egyetemet fogok választani. Édesapám közgazdász volt és én is inkább reál beállítottságú voltam egész életemben, ezért első opcióként a Pécsiközgáz szerepelt a terveimben, ahová sikeresen felvételiztem és amit végül el is végeztem.

Egyáltalán, hogy jött a marketinges irány? Mi alapján döntöttél?

A marketinges irány igazából teljesen véletlenszerű volt, gyakorlatilag első ránézésre ez tűnt a legszimpatikusabbnak és nem is bántam meg a döntésemet utólag visszagondolva sem.

Hogyan tudtad összeegyeztetni a tanulást a sport karrierrel?

Természetesen sok lemondással járt, kimaradt az életemből a gólyatábor vagy éppen jónéhány szerdai közgázos buli. Megesett, hogy reggel 8-tól este 8-ig ingáztam a pálya és az egyetem között, de szerencsére jól tudtam ezt a helyzetet menedzselni, így mindkét színtéren helyt tudtam állni.

Mire emlékszel vissza szívesen az egyetemi éveidből?

Mint az előbb említettem kimaradt pár olyan esemény az egyetemi éveimből amik lehet, hogy megkönnyítenék erre a kérdésre a választ. Szerencsére ki tudtam alakítani olyan kapcsolatokat a csoporttársakkal, évfolyamtársakkal amikre jó szívvel emlékezek és a mai napig tartanak.

Milyen tanuló voltál? Mindig pontosan értél be az órákra vagy azért voltak lazább pillanatok is?

Nem nagyon jut eszembe olyan eset, amikor elkéstem volna, próbáltam figyelni erre. Voltak olyan órák, amelyekről el kellett kéretőznöm picivel korábban, így azt gondolom, hogy a minimum az volt, hogy a kezdésre mindig időben odaértem.

Mik a jövőbeni terveid? Tudatosan készülsz a sportkarriered utáni időszakra? Hogyan látod magad 10 év múlva?

Szeretnék addig sportolni ameddig a testem és az egészségem engedi, ez remélem 8-10 évig még kitart. Bízom abban hogy a karrierem alatt szert teszek olyan kapcsolatokra, amelyeket a pályafutásom végeztével kamatoztatni tudok és segítenek abban, hogy olyan területen tudjak majd elhelyezkedni ami nem esik messze a sporttól.

Sok sikert kívánunk Dénesnek mind a futball mind pedig a későbbi pályafutása során. Egyben biztosak vagyunk: hallani fogunk még felőle!