Van az a pont, amikor egy ötlet „kész”, legalábbis a fejünkben. De attól, hogy valami tudományosan megalapozott, még nem biztos, hogy a gyakorlatban is átüt. A valódi fordulópont sokszor akkor jön el, amikor a koncepció kilép a jegyzetek és slide-ok világából, és élő beszélgetésekben kap visszajelzést: kérdéseket, kételyeket, üzleti szempontokat - és néha egyetlen mondatot, ami új irányt nyit.
Tabák Zoltán számára a 2025/26-os őszi iEXPO pont ezt jelentette.
Zoltán az iEXPO-n egy saját fejlesztésű HR- és vezetőfejlesztési innovációt mutatott be „Munkahelyi Élménytervezés: Emlékezetformáló Vezetés” címmel. A program lényege, hogy a vezetők a mindennapi kommunikációjukon keresztül tudatosabban formálják a munkahelyi élményt – és ezzel közvetlenül hassanak olyan kulcskérdésekre, mint a jóllét és a megtartás.
„A program célja, hogy a vezető a mindennapi kommunikációján keresztül tudatosan formálja a munkahelyi élményeket, és ezáltal támogassa a munkavállalói jóllétet és a megtartást.”
A módszer alapja egy nagyon emberi tapasztalat: a munkahelyről szóló döntéseinket ritkán „objektív mérlegelés” vezeti. Sokkal inkább az, hogy mi marad meg bennünk a mindennapokból, hogyan emlékszünk egy nehéz helyzetre, egy konfliktusra, egy elismerésre.
„Az, hogy milyen élmények rögzülnek bennük, meghatározza, milyen történetet mesélnek maguknak a munkájukról és végső soron ez alapján hoznak döntést.”
Zoltánnál az egész egy személyes felismeréssel indult: egy olvasmányélményből, ami aztán módszerré érett.
„Néhány éve a kezembe került a Nobel-díjas Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című könyve… E felismerés nyomán kezdtem el azon gondolkodni, miként lehetne ezt alkalmazni a szervezetfejlesztésben és a vezetői kommunikációban.”
A cél tehát nem egy elvont modell bemutatása volt, hanem egy olyan tréningprogram felépítése, ami konkrét, azonnal használható kommunikációs eszközöket ad a vezetők kezébe.
Zoltán számára hamar világossá vált, hogy a projekt akkor tud igazán értéket teremteni, ha szakmai és üzleti közegben is megmérettetik. Az iEXPO-t ezért nem „egy eseményként”, hanem tesztpályaként kezelte: olyan térként, ahol a kutatás és a valós vállalati működés találkozik.
„Szerettem volna szakmai közegben tesztelni az ötletet, és visszajelzést kapni kutatóktól, HR szakemberektől és vállalatvezetőktől. Olyan fórumot kerestem, ahol a kutatás és az üzleti világ találkozik.”
A csatlakozási pont pedig egyszerű volt: egy egyetemi hírlevél - és az érzés, hogy ez pont az a közeg, amit keresett.
Az iEXPO-n sokféle projekt versenyez a figyelemért – ezért a „jó ötlet” mellett a tálalás is számít. Zoltán felkészülése egy egyszerű, de működő logikát követett: legyen egy vizuális váz (poszter), és legyen egy rövid, 2–3 perces történet, ami gyorsan átadja a lényeget.
Aztán jött az a nap, amire a legtöbb kiállító emlékezni szokott: a folyamatos beszélgetések, a sokféle nézőpont, a gyors reakciók – és a váratlan fordulatok.
„Az expo napján hihetetlen flow élmény volt sok különböző emberrel beszélni a megoldásomról és válaszolni a feltett kérdéseikre…”
A nap végén pedig megtörtént az a momentum, ami egy projektet hirtelen „következő szintre” tesz: amikor valaki már nem csak érdeklődik, hanem konkrétan együtt akar dolgozni.
„…a nap végén az a pillanat, amikor egy cégvezető felkért arra, hogy valósítsuk meg a tréningprogramot a saját vállalatánál.”
Az iEXPO-s visszajelzések egyik legnagyobb ereje, hogy gyakran valós problémákból jönnek, röviden, „életszagúan”. Zoltánnál egy ilyen megjegyzés különösen megmaradt.
„Egy nagyvállalati vezető arról beszélt, hogy szeretné, ha a cége által képviselt értékek megjelennének a mindennapi működésben.”
Ez a mondat azért volt erős, mert új fókuszt adott: a módszer nemcsak élményeket formálhat, hanem segíthet abban is, hogy a vállalati értékek ne csak deklarációk legyenek, hanem ténylegesen megjelenjenek a napi működésben.
„Ez egy olyan meghatározó felismerés volt, amely új irányt adott a munkámnak: hogyan lehet az elvont értékeket élő szervezeti gyakorlattá formálni.”
A történet itt vált igazán izgalmassá: az iEXPO-s érdeklődés nem állt meg a beszélgetéseknél. Zoltán projektje több szakértő figyelmét is felkeltette, és elindult a közös munka a PTE Kutatáshasznosítási és Technológiatranszfer Főosztállyal.
„Nagy visszaigazolás számomra, hogy a projektben nemcsak szakmai, hanem üzleti potenciált is látnak.”
Zoltán szerint ez nemcsak szakmai megerősítés, hanem gyakorlati előny is: infrastruktúra, kapcsolatrendszer, szakértői háttér – plusz jogi és üzletfejlesztési támogatás a hasznosításhoz.
„Az együttműködés nemcsak szakmai megerősítést ad, hanem jogi és üzletfejlesztési támogatást is, például a szellemi tulajdon védelme és a hasznosítás területén.”
A projekt jelenleg publikációs és tesztelési fázisban tart; a cél egy strukturált, piacképes szolgáltatás felépítése, immár egyetemi háttérrel. Zoltán szerint céges oldalról különösen vonzó lehet, hogy a megközelítés „alacsony költség – nagy hatás” logikával működhet, és olyan stratégiai kérdésekre ad választ, amelyek minden iparágban fájnak: jóllét, megtartás, kiégés, fluktuáció.
Hallgatóként a tanulság talán az, hogy az iEXPO nem pusztán bemutató: kapu olyan döntéshozókhoz és szakmai beszélgetésekhez, amikhez másképp nehéz eljutni. Céges oldalról pedig épp az érték, hogy itt olyan ötletek jönnek szembe, amelyek mögött kutatási alap, friss gondolkodás és fejleszthető megoldás áll – és a jó projektek akár gyorsan a megvalósítás útjára léphetnek.
Zoltán számára mindezt egy mondat foglalja össze a legjobban:
„Az iEXPO-n való részvételem megerősítette, hogy jó úton járok… Könnyen lehet, hogy később az iEXPO-ra úgy fogok visszatekinteni, mint a karrierem egyik legfontosabb mérföldkövére.”