2021. October 16. 19:57
Az által, hogy egy másik ország, másik kultúrájába kerül az ember, teljes mértékben kiszakad a komfort-zónájából, és ez az, amivel az ember a legjobban tudja ösztönözni magát arra, hogy fejlessze magát, tapasztalatokat szerezzen az élet különféle területeiről.
Lehet csak én voltam ilyen szerencsés, vagy csak pont a jó embereket kérdeztem meg, de bárkivel is beszéltem az Erasmusom előtt, csak pozitív dolgokat hallottam. „Megismersz új embereket”, „fejlődik a nyelvtudásod”, „megtanulsz egyedül élni”, „megismersz egy teljesen új kultúrát” stb. Én meg nem hittem el, hogy ez mind-mind beteljesülhet és tényleg ennyire fantasztikus lesz. Hát utólag örömmel belátom, nagyon-nagyot tévedtem.
Mentségemre legyen mondva, hogyha reálisan nézi az ember, „Erasmus-előtti” fejjel akkor valóban elképzelhetetlen mindez. Hogy az egyik héten hollandokkal közösen bulizik a nemzeti ünnepükön és élteti az éppen aktuális uralkodójukat, aztán a következőn már a finn jéghoki válogatott győztes gólját ünnepli úgy, mintha csak Magyarország nyerte volna meg a vb-t. Irreálisnak tűnik, hogy az ember nemcsak fejlődik egy idegennyelvben, hanem a gondolkodása is átáll, és már az otthoniakkal történő beszélgetésnél kell többet gondolkodnia egy-egy magyar szón, mint fordítva. Felfoghatatlan (főleg annak, aki egy városban élte le egész életét), hogy hónapokon keresztül minden nap, csak egy egyszerű sétán is annyi új impulzus éri az ember, hogy egy önmagában átlagos nap is eseménydúsnak érződik, mikor este visszagondol rá. És ez még csak a töredéke annak, ami az emberrel történik egy ilyen félév során.
Bár az egész Erasmusban csak abszolút másodlagos szerepet játszott a külföldi tanulmányok folytatása, utólag visszatekintve már úgy látom, hogy nagyon sok és értékes tapasztalattal járt tanulmányilag is az előző félév. A holland egyetemi rendszer az alapokban hasonlít a magyarra (tanulmányok félévekre való bontása, kreditrendszer, szakmai gyakorlat biztosítása), azonban a konkrét tanórákon már nagy különbségeket tapasztalt az ember az itthoni élményekhez képest. Bár véleményem és tapasztalataim szerint a magyar egyetemek között a közgazdász képzést biztosítók még a gyakorlatiasabbak közé tartoznak, azonban a holland egyetemek egészen más szintet képviselnek ebben a kérdésben. Amíg itthon megtanították az elméletét a különböző elemzéseknek (CHROME, SWOT, PESTEL stb.) addig kint olyan konkrét feladatokat adtak az első héttől kezdve, amiknél ezeket valós adatokkal, valós vállalatokkal kellett elvégeznünk. Ez az, amit itthon nem (vagy csak nagyon limitáltan, szakos tárgyaknál) kap meg az ember. A szigorúan vett elmélet megtanulása helyett gyakorlati problémák által heti szinten kellett beadandókat készítenünk. Nyilván utálja az ember, amikor el kell készíteni, de pusztán 6 hónapnyi itthon töltött idő után már azt érzem, hogy maximálisan megérte.
Összegezve azonban egy ilyen külföldi egyetemen eltöltött mobilitási időszak véleményem szerint nem is a tanulmányi részről adja a legnagyobb tapasztalatszerzési lehetőségeket az embernek, hanem a szociális, mindennapi életben, "common sense"-ként nyilvántartott tudás megszerzésében segít igazán. Az által, hogy egy másik ország, másik kultúrájába kerül az ember, teljes mértékben kiszakad a komfort-zónájából, és ez az, amivel az ember a legjobban tudja ösztönözni magát arra, hogy fejlessze magát, tapasztalatokat szerezzen az élet különféle területeiről. Számomra az életre szóló barátságok mellett- bár tanulmányilag is nagyon sokat adott az ösztöndíj, hiszen egy teljesen máshogy, de mégis teljesen jól működő oktatási rendszert ismertem meg - inkább az utólag említett, szociális készségek fejlődésében mérhető az ösztöndíjnak a "termése".
Úgy tekintek vissza az előző félévre, hogy ez volt a 0. lépésem, egy önálló élet megkezdéséhez, és ez egy nagyon hasznos, élményekkel teli és jó 0. lépés volt. Ezek után tényleg mindenkinek csak ajánlani tudnám az Erasmus ösztöndíj megpályázását. Akár annak, aki szakmailag akar fejlődni, de akár annak is aki csak egy fél évvel szeretné megnyújtani a gondtalan egyetemista éveit. Egyik esetben sem fog csalódni az ember.
Szerző: Ásványi Marcell