2023. május 26. 10:07
Pallós Andrissal beszélgettünk a május eleji ITHAS tanulmányi hajóúton szerzett tapasztalatairól, élményeiről.
Milyen motivációkkal és elvárásokkal jelentkeztél?
Igazából úgy gondoltam, hogy olyasmi lesz, mint bármilyen egy hetes Erasmus, amiken korábban már részt vettem. Ebből kifolyólag azt gondoltam, hogy főleg a társaságról fog szólni, szakmailag kevesebbre számítottam. Az ember ugye azt képzeli, hogy egész nap a hajón végig szórakozás lesz. És itt kiemelném, hogy szakmailag iszonyatosan értékes volt, le a kalappal! Olyan szakmai tekintélyeket hívtak meg, akikről sosem gondoltam, hogy személyesen találkozhatok majd.
Mesélj a pályázás folyamatáról. Azt tudni kell, hogy elég sokan jelentkeztek, amiből végül 9 hallgatót választottak ki.
Az elején volt egy interjú, az volt az első szűrő. Ez arról szólt, hogy ki mennyire alkalmas arra, hogy azért szakmailag is képviselni tudja a Kart, az Egyetemet, de ugyanakkor elég extrovertált egy ilyen programhoz, szakmai kapcsolatépítéshez.
Ezután elég hamar egy megbeszélésre hívtak be minket, ahol részletezték számunkra az út tartalmát és azt, hogyan pályázzuk meg ezt a rövid ciklusú Erasmus mobilitást, így teljesen díjmentes volt a részvételünk, sőt még zöld utazási támogatást is kaptunk, mert busszal mentünk Horvátországba. Persze egy ilyen ösztöndíjról tudni kell, hogy utána beszámolókat kell írni, esetleg szóban is prezentálni.
Említetted, hogy szakmailag is elég sokat adott az út, (angol) turizmusosként milyen előnyeit látod a részvételednek?
Ahogy említettem, olyan szakmabeli tekintélyeket hívtak meg és tartottak előadást, hogy van, aki elmondhatja, hogy koncerten találkozott egyszer Justin Timberlake-kel, mi viszont elmondhatjuk, hogy találkoztunk konkrétan a globális turizmus úttörőivel. Találkoztunk neves gazdasági szociológussal például és ami érdekes volt számomra, hogy olyan nevekkel, akik egyébként a tankönyvekről voltak ismerősek. Professzorok a világ minden tájáról érkeztek a programra, például Ausztráliából, vagy akár Tájföldről. Az is nagyon érdekes volt, hogy idősebb professzorok is az előadásmódjukkal úgy meg tudták ragadni az ember figyelmét, hogy szinte ittuk a szavaikat!
Azt gondoltuk, hogy a környezet majd elvonja a figyelmünket, mert úgy kell elképzelni, hogy konkrétan a tanórák a hajónak a felső fedélzetén zajlottak – a Kornati szigeteken. De mégis azt gondolom, hogy arányaiban többet tudtunk tanulni, mintha az iskolapadban ültünk volna.
Volt ugye projektfeladatotok, ami végigkísérte a heteteket. Milyen feladatokat kaptatok?
Voltak kisebb-nagyobb feladatok, tehát volt, ami az előadásra koncentrált és voltak nagyobb projektek is. Azt fontos leszögezni, hogy 3 külön hajón voltunk beosztva és a hajók alkottak egy csapatot. Ezek a csapatok vegyesek voltak, tehát minket, akik egy Karról érkeztünk is szétszedtek és mind a 3 hajón volt így magyar hallgató. A 3 csapat versengett egymással, kicsit a gólyatáborhoz tudnám hasonlítani.
Két jelentős „megmérettetés” volt a hét végén: az egyik egy fotóösszeállítás, (amit egyébként mi nyertünk), illetve minden csapatnak meg kellett tanulnia a hét során egy-egy horvát dalt, ez nagyjából 4 perc volt. Én egyébként nem beszélek horvátul, de a németek és a kanadaiak talán még nálam is jobban küzdöttek a kiejtéssel. Erre a zenére egyébként egy koreográfiát is kellett csinálnunk és ebből állt össze a záróeste, hogy a csapatok egy 5-10 perces műsorral készültek. Fantasztikus és nagyon színvonalas volt egyébként mindenki produkciója.
Ki tudnál emelni valamit, amit ott tanultál, magaddal hoztál?
Kettő dolog. Az egyik, hogy hatalmas motivációt kapta ma turizmus iránt. Én eddig nem voltam biztos, hogy ez a nekem való út, de ez most nagyon megindított, ebben látom a jövőmet. A másik az, hogy egy olyan Európa szinten kiemelkedő élményben részesültem, amire mindig emlékezni fogok.
