László Gyula 1969-ben szerzett okleveles közgazda diplomát. Egy évet revizorként dolgozott, majd 1970-től oktat a pécsi egyetemen. Habilitált egyetemi tanár, CSc, jelenleg nyugdíjas, professor emeritus. Az oktatói munka középpontjában kezdetben általános vállalatgazdasági kérdések álltak, később már elsősorban a munkaerőre fókuszált. Intenzíven foglalkozik a munkaerő-piaccal,  foglalkoztatáspolitikával, a munkaügyi kapcsolatokkal (az érdekegyeztetés elméleti és gyakorlati kérdéseivel), az emberi erőforrás menedzsmenttel, emellett a Bologna-folyamattal, a képesítési követelményrendszerrel, illetve a szakképzés és a munkaerőpiac kapcsolatával is. Az 1990-es, majd a 2000-es évek elején egy-egy cikluson keresztül a Kar dékánhelyettese. 10 éven át volt a Vállalati Gazdaságtan Tanszék tanszékvezetője. Hosszú ideig volt tagja a Kari Tanácsnak, vezette a tantervi reformokat, öt éven át az alapképzési (BA-) programok igazgatója, több cikluson át vezette az egyetem Oktatási és Kredit Bizottságát. Aktív szerepet vállal a lokális környezet fejlesztési problémáinak megoldásában, a lokális paktumok elkötelezett támogatója. Irányításával készült el több periódusban a regionális és lokális foglalkoztatáspolitikai és képzési stratégia, és a Pécs fejlesztési pólus stratégiájának megfogalmazásában is jelentős részt vállalt.