Elhunyt Dr. Herman Sándor, CSc, címzetes egyetemi docens (1952-2024) 

Herman Sándor 1952. november 5-én született. Gyermekkorát Nagyigmándon töltötte, itt alakult ki – ahogy sokszor maga is mondta – falusias mentalitása, aminek alkotóelemei a szorgalom, a segítőkészség, a szókimondó őszinteség, élete végéig elkísérte. Középfokú tanulmányait Pannonhalmán a Bencés Gimnáziumban végezte, ahol tanárai a keresztény ember formálása során nagy hangsúlyt fektettek a magas színvonalú oktatásra, az összetartó közösségek építésére, a művészet és a sport szeretetére. A gimnázium tanítása és lelkülete egész életét meghatározta, ez adott erőt az alkotómunkához és a sorscsapások elviseléséhez egyaránt. 

Az érettségit és a sorkatonai szolgálatot követően, 1972 szeptemberében iratkozott be közgazdász hallgatóként az akkor még MKKE Kihelyezett Tagozatára (a PTE KTK jogelődjére), hogy ezt követően több mint fél évszázadon keresztül hű maradjon az intézményhez, akármilyen névváltoztatásokon és átszervezéseken esett is az át. 1976. augusztustól 2016. augusztusig volt a Kar alkalmazottja, ez volt az első és egyetlen főállású munkahelye. Végigjárta a ranglétrát: tanársegédként, adjunktusként, majd az 1988-ban sikerrel megvédett kandidátusi disszertációt követően egyetemi docensként oktatta a statisztika tárgyköreit közgazdászhallgatók generációinak. Legendás volt a hallgatók iránti lojalitása, a kötelező tanórák mellett fakultatív konzultációk százait tartotta meg. Sok tucat közgazdászhallgató köszönheti annak az eredményes statisztika szigorlatát, hogy sikerült abba a vizsgabizottságba kerülnie, amelyben Herman docens volt az elnök.  

Nyugdíjazása után sem szakadt el a Kartól, haláláig „visszajárt” mint doktori cselekmények résztvevője. Nagy tapasztalata, multidiszciplináris látásmódja jónéhány phd-szigorlatot, védést terelt izgalmas irányba. Kutatási területe, a változó szezonalitás modellezése predesztinálta arra, hogy már az 1980-as évek elején - akkor szokatlan módon -, rendkívül komoly informatikai (akkori szóhasználattal számítástechnikai) támogatással építse modelljeit, végezze elemzéseit. Több tucat tudományos folyóiratcikk, több, mint 10 szakkönyv, illetve könyvrészlet fémjelzi munkásságát. Ezek közül is kiemelkedik a tanszéki szerzőtársakkal közösen írt, első magyar ökonometria tankönyv (Ökonometriai alapvetés, Tankönyvkiadó 1987), ami attól unikális, hogy akkor született, amikor az ökonometriát még „burzsoá áltudománynak” bélyegezték. Vallotta, hogy a statisztika korrekt alkalmazása elengedhetetlen fontosságú a világ, a társadalom és gazdaság folyamatainak megértéséhez. Szívügye volt a magyar statisztikai terminológia fejlesztése, sokat tett az idegen nyelvből érkező kifejezések „magyarításáért”.  

Az oktatás-kutatás mellett az intézménymenedzsmentben is fontos feladatokat vállalt. Több mint 10 éven keresztül volt a Statisztika Tanszék vezetője, ahol – messze korát megelőzve – óriási hangsúlyt fektetett a szakmai programok mellett, a közösség- és network-építésre. Több cikluson keresztül volt a Janus Pannonius Tudományegyetem szenátora, évekig volt kollégium-igazgató, nyugdíjazásáig betöltötte a Kari Fegyelmi Bizottság elnöki pozícióját.  

Az Egyetem mellett két további területen is kiemelkedőt alkotott. Első ügyvezetője volt a pécsi Kolping Képzési Kft-nek, ebben a minőségében a rendszerváltás időszakában motorjává vált a magyarországi Kolping mozgalom újjáélesztésének. Elkötelezettségét tucatnyi képzés tartalmának kidolgozása, logisztikájának megszervezése és munkaerőpiaci elismertetése bizonyítja. „Menedzseri” teljesítményének maradandó eredménye az alsópáhoki Kolping Hotel, ahol sokezer kisgyermekes család lelt pihentető élményekre és amely méltán lett 2022-ben az Év Szállodája. A statisztikát nemcsak egyetemi oktatóként művelte, hanem a civil statisztikus közösség építését is kiemelt feladatának tekintette.  

A Magyar Statisztikai Társaságnak két cikluson keresztül alelnöke, majd ugyancsak két cikluson keresztül elnöke volt, tudományos rendezvények, jól sikerült konferenciák szervezésében működött közre. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy volt időszak, amikor az MST az ország legnagyobb taglétszámú civil közössége volt, számos máig tartó szakmai kapcsolat, barátság kialakulásánál bábáskodott. 

Herman Sándor személyében egy, a PTE Közgazdaságtudományi Karához több, mint öt évtizeden keresztül lojális Kollégát, a kari statisztikus közösség egykori Tanszékvezetőjét, az egykori oktatói focicsapat örökös Csapatkapitányát, de legfőképpen egy szeretnivaló, jó Embert gyászolunk.

Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!