Élménybeszámoló a Shabab Oman II fedélzetéről

A két szerencsés résztvevője ennek a programnak Rétei Regina (III. évfolyam) és Varga Patrik (III. évfolyam).

Hol találtad a felhívást, és mi motivált a jelentkezésre?

Regina: A Kari Facebook oldal osztotta meg a felhívást, így bukkantam rá. Turizmus-vendéglátás szakos hallgatóként szinte kötelességemnek érzem, hogy minden ilyen lehetőséggel éljek, hiszen az utazás és a nyelvek szeretete miatt választottam éppen ezt a szakot. Nekem egyébként nagy álmom, hogy légiutas kísérő lehessek, hiszen itt ötvözhetném az álmaimat a munkámmal, ezt az utazást pedig egy hasonló lehetőségnek láttam.

Patrik: Nyáron találkoztam a KTK hírei között a pályázattal. Leírva nagyon jól hangzott és soha vissza nem térő lehetőségnek. Megtetszett, hogy nemzetközi csapatban lehet dolgozni majd, és a kész ötleteinket egy világ szintű kiállításon be is mutathatjuk.

Mesélj egy kicsit a pályázásról!

Patrik: Angol nyelvű önéletrajzot és motivációs levelet kellett írni, amit Csapó Tanár Úrnak továbbítottunk. Részemről nem jelentett kihívást se a pályázás menete, se a Teamsen keresztül lezajló interjú. Egy kötetlenebb beszélgetés volt ez, ahol felmerültek szakmai jellegű kérdések is, lényegében a motivációs levélvben foglaltak fejtegettük. Természetesen ezt követte egy angol nyelvű felmérés is.

Regina: Úgy voltam vele, hogy biztos nagyon sokan pályáznak, és biztos nem engem fognak választani, de hát egy soha vissza nem térő alkalom, úgyhogy miért ne? A személyes interjú előtt tudtam meg, hogy összesen 6-an jelentkeztünk, és ekkor tudatosult bennem, hogy mégiscsak van esélyem.

Kiestél az iskolapadból erre az egy hónapra. Ezt hogyan éled meg, és oktatóid hogyan reagáltak?

Regina: Csapó Tanár Úr volt a főszervezője Karon belül ennek az utazásnak, ezért először vele beszéltem ennek kapcsán. Nagyon segítőkész volt, rögtön felajánlotta, hogy beszél az oktatóimmal és kéri a rugalmasságukat, hiszen pont az utolsó hetekben fogok hiányozni. A csapatmunkát igénylő óráimon volt nehezebb a dolgom, úgyhogy igyekeztem az első hetekben minél többet beleadni.

Patrik: Mindenki barátságos és támogató volt. Rugalmasságot kaptam vissza mind a katalógusos órák, mind a számonkérések kapcsán.

Mit gondolsz, miért érdemes egy ilyen, vagy hasonló lehetőséget megpályázni? Hiszen ahogy Regina is említette, meglepően kevesen jelentkeztek.

Regina: A motivációim a nyelvtudás bővítése, hiszen teljesen más, ha a könyvekből tanulsz, vagy ha rá vagy kényszerítve a használatára. Valamint tapasztalás útján lehet a legtöbbet tanulni és fejlődni.

Patrik: A kapcsolatok bővítése, főleg nemzetközi szinten a mai világban már elengedhetetlen. Lehet, hogy az ott megismert emberek felfigyelnek rám, és később akár visszautasíthatatlan munkaajánlatot kapok. Bármi megtörténhet, érdemes nyitott szemmel járni a világban!

Milyen érzés ennyi idő után újra itthon lenni?

Regina: Egyrészt nagyon jó újra a családommal és barátaimmal lenni, másrészt nagyon bánom, hogy ilyen hamar haza kellett jönnöm. Az út előtt 1 hónap távollét sok időnek tűnt, de visszagondolva nagyon gyorsan elrepült. Még sosem töltöttem ennyi időt külföldön, vagy a családom nélkül, emiatt egy picit tartottam is, hogy mennyire lesz honvágyam, pláne úgy, hogy több napig internet nélkül kellett, hogy legyünk, de próbáltam a maximumot kihozni az útból, és ha rám is tört a honvágy, a többi diáktársam egyből jött felvidítani. 

Patrik: Nagyon furcsa, és nem fogok hazudni, rettenetesen nehéz odafigyelni a hétköznapi dolgokra. Olyan hatalmas kaland, tapasztalat, esemény volt ez számomra, amely úgy érzem, hogy élet megváltó hatással bír. Azért kell idő, ameddig az ember hozzászokik a mindennapokhoz. Adaptálódok én is szerintem mind a mai napig.

Mi volt a leginkább meghatározó élményetek az elmúlt 1 hónap során?

Regina: Nagyon tetszett, hogy teljesen kiléptem a komfortzónámból, hatalmas élmény volt egy vitorlás hajón élni. A fénypontja a hajós életnek számomra az volt, amikor megmásztam a legmagasabb pontját a hajónak (52 méter). Meghatározó volt az is, hogy 9 különböző nemzetiségű ember volt összezárva, és hogy a különböző kultúrák ellenére is, milyen jól kijöttünk egymással. Emellett érdekes volt "testközelből" megismerni az arab kultúrát, illetve az iszlám vallást. Teljesen megváltozott a képem róluk, és ezt jó értelemben gondoltam.

Patrik: Talán az, hogy a hajón egy családnak éreztem a teljes résztvevők összességét. Lehet, hogy voltak tisztek, gyakornokok (akárcsak én), professzorok és a hajó további legénysége, de úgy éreztem, hogy az egész egy nagy család.

Mi az, amiben úgy érzed, hogy szakmailag sokat fejlődtél?

Patrik: A fenntarthatóság kérdés körében, amely különösen fontos a turizmus számára. Az egész akadémiai program, illetve az egész utazás e köré volt felépítve. Valamint meglátogatni egy "mega evenetet" és látni, hogy is építették fel, milyen infrastruktúrával látták el, hogy is kell elképzelni egy ilyen esemény menedzselését stb., nagyban hozzájárult a szakmai megközelítés fejlesztéséhez.

Regina: Ezenkívül az angol tudásom nagyon sokat fejlődött, mivel 0-24-ben csak ezt a nyelvet kellett használnom.

Milyen feladataid voltak? Mikbe engedett betekintés ez az utazás?

Regina: Itt 2 részről tudnék beszélni, a hajón lévő életről, illetve az akadémiai programhoz kapcsolódó feladataimról. A hajón megtapasztaltuk, hogy milyen a matrózok élete, mert egy vitorlás képzésen is részt vettünk, ami alatt mindent úgy kellett csinálnunk, mint a matrózoknak. Mikor úton voltunk, éjszaka is kellett dolgozni, köteleket húzni, árbócot mászni, hogy a vitorlákat leeresszük, a hajót kormányozni stb.

Patrik: Az akadémiai abból állt, hogy a hajón előadásokat hallgattunk a két professzortól, Nevenka Cavlek és Heba Aziz Professzor Asszonyoktól. Továbbá minden meglátogatott desztináció után reflektálni kellett azokra csoportmunkában, amelyeket elő kellett adni a többiek felé.

Összességében milyen érzések kavarognak benned az elmúlt időszak után?

Regina: Csupa jó érzés. Szerintem ez az egy hónap életem egyik meghatározó része volt, nagyon tanulságos volt és sok mindenre felnyitotta a szemem. Úgy érzem a világ kinyílt előttem és megfogadtam, ezentúl, ha tehetem, többet fogok utazni. A többi diákkal, sőt még pár matrózzal is, azóta is tartom a kapcsolatot. A horvát, illetve német diákok, már el is hívtak magukhoz, és ez is számomra elképesztő, hogy ezelőtt még sosem jártam Zágrábban, majd épp, hogy hazaértem, 2 hét múlva már a horvát fővárosban is voltam. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az útnak, szerintem örökké hálás leszek Csapó professzor úrnak!

Patrik: Szerintem az előző válaszok alapján kitűnik, hogy ez tényleg amolyan megvilágosító, szemet felnyitó utazás volt. Életem legszebb 1 hónapja volt, pedig azért én a hajón töltöttem a 25.-et. Nagyon hiányzik az egész élmény, minden egyes összetevőjével együtt.
Nagyon hálás, boldog vagyok és megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem egy ilyen utazáson. Köszönöm egytől egyig mindenkinek, akik hozzájárultak, hogy egy felejthetetlen tapasztalatot szerezzek.
Ha tehetik, látogassák meg Shabab Oman II nevű hajót bárhol is legyen a világon, mert mindenkinek meg kell tapasztalnia akár csak a legkisebb mértékben azt, amit én tapasztaltam meg.

Mit üzennél azoknak, akik hasonló kihíváson törik a fejüket?

Regina: Csak azt tudom üzenni, hogy mindenképpen jelentkezzenek és próbálják meg, mert semmi vesztenivalójuk nincs. Biztosan egy felejthetetlen élményben lesz részük, amit ahogy szokták mondani, majd az unokáknak is megemlegetik. Lehet, hogy itt sokkal jobb élményeket fognak szerezni, mint egy "tipikus bakancslistás" országban. Arról nem is beszélve, hogy szakmailag nagyon sokat lehet fejlődni, a nyelvtudást is nagyon lehet fejleszteni, illetve nemzetközi barátságokat lehet kötni.

Patrik: Mindenképpen menjenek. Ne habozzanak megragadni egy ilyen lehetőséget, mert nem tudják, hogy mit hagynak ki. Lehet, hogy közhelyes lesz, de tényleg akkor történnek a legjobb dolgok az életben, ha az ember meg meri tenni ezt a lépést.