2022. május 16. 14:56
A magyar felsőoktatási rendszerben, ha egy intézmény a legkiválóbbak közé szeretne tartozni, annak az árát bőven mérik: nem elég egy területen az átlag feletti teljesítmény, több dimenzióban is újra és újra bizonyítani kell. Ennek a fajta kiválóságnak egyik szelete a kutatói teljesítmény, amelyben a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara ismét jól vizsgázott, hiszen május 4-én a Kar dékánja átvehette az MTA Kiváló kutatóhely minősítését. Ennek apropóján beszélgettünk a leköszönése előtt álló Dr. Schepp Zoltán dékánnal a kutatási sikerekről, az elismerés jelentőségéről és kicsit a Közgazdaságtudományi Kar jövőjéről is.
Egy a gazdasági felsőoktatás élvonalába tartozó egyetemi karnak mit jelent az MTA Kiváló kutatóhely minősítése?
Ha magunk felől nézzük, az a legfontosabb, hogy gazdasági felsőoktatási intézmények közül csak mi érdemeltük ki az elismerést és nem csak az egyik kutatóműhelyünk, hanem az egész Kar. Ez nagyon fontos. Ebben benne van a mi hatékony működésünk is és leginkább az a nemzetközileg is elismert kompetitív tudástőke, ami a világ tudományának össztudása szempontjából is jelentős és különleges.
A minősítéseket első alkalommal adták át. Mik voltak azok a szempontok, ami alapján összemérték a pályázó intézményeket? Mivel lehetett ebben az erős mezőnyben kitűnni?
Az innovációs teljesítmény is számított, de amit leginkább mértek az a publikációk minősége és azok impactjai. Nagyon progresszív módon vette számba a produktumokat a rendszer. Nem azt nézte, amit például a finanszírozás, hogy bizonyos küszöböt átugrik-e az adott intézmény, nem minimumkövetelmények alapján rangsorolt, hanem azt nézte, hogy mennyivel van a küszöb fölött: milyen lapokban, mennyire magas hivatkozottsággal jelentek meg a publikációk. Különlegességünk az, hogy ezek mögött a számok és eredmények mögött málunk néhány személyes életút is óriási súllyal ott van.
Vörös József és Szerb László professzor urak társaságában vette át a díjat. Az ő életútjukról van szó?
Többek között igen és nagyon jó volt, hogy ott voltak. Nem mindenki büszkélkedhet olyan tudományos szaktekintéllyel, mint például Vörös professzor, aki három évtizede ott van a világ publikációs élvonalában. Az, hogy ezt valaki egy szervezet tagjaként teszi és a tudását átadva műveli, az egyedi. Nagyon sok intézménynek nincs meg ez a lehetősége, nagy előny, hogy nekünk házon belül ilyenünk van. De természetesen ki kell emelni Szerb László professzort, aki a termékeny publikációk mellett ennek az anyagnak az összeállítója és koordinátora is volt és Varga Attilát is, akinek az érdemei elvitathatatlanok ebben a sikerben.
De azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy ezekben a teljesítményekben tucatnyi embernek és fiatal kollégának is szerepe van. Azoknak a fiataloknak, akik képesek voltak a legmagasabb szintű publikációkat is előállítani és mindenki másnak, aki bármilyen szempontból átvitte a léce. De nem szabad eltitkolni azt sem, hogy számított, hogy mennyire sikerült ezeket a kiválóságokat a megfelelőképpen felmutatni, vagyis számított, hogy az a publikáció D1-es vagy esetleg Q 1-es.
Melyek azok a gyakorlatok, mi az a háttér a PTE Közgazdaságtudományi Karán, amiben egy ilyen siker megszülethet?
A karon mi ezt a fajta kiválóságot mindig is stimuláltuk. 2013-ban a Kutatási Ösztönzési Rendszer keretében – amikor e tekintetben a legnagyobb ínség volt a magyar felsőoktatásban - mi a publikációk szponzorálására publikációs prémiumot vezettünk be. Azokból a pályázati pénzekből, amiket elnyertünk, jutott szépen a kutatásösztönzésre is. De legfőképpen az Intézményi Kiválósági Program adta a legnagyobb löketet, amit Vörös professzor úr neve fémjelez. Ezekből olyan hátteret sikerült biztosítanunk, amelyben faraghattunk az alapvető hátrányainkból a nemzetközi mezőnyben.
A Közgazdaságtudomány Kar számára a zsinórmérték tehát a nemzetközi mezőny.
Természetesen igen és el kell mondani, hogy ezen a szinten a legnehezebb versenyezni. Ehhez alapvetően tehetség kell, az meg nálunk van szerencsére bőven. Mindemellett van 5-6 olyan dimenzió, ahol megvannak azok a küszöbkritériumok, amikből egy sem hiányozhat. Például nem mindegy a téma, nem mindegy, hogy mennyire van benne egy adott kutató a nemzetközi vérkeringésben. Sokkal nehezebb Kelet-Európából publikálni, mint angolszász elit egyetemekről. Egy ugyanolyan tehetséges ember, ugyanolyan szintű produktummal nem mindegy, hogy ott van, vagy itt van. Ezzel számolni kell és minél kisebbre faragni ezeket az alapvető hátrányokat.
Hogyan lehet ezen segíteni intézményi szinten?
Az intézményi szintű segítségen folyamatosan dolgozunk és ez a mostani siker ennek a munkának is az elismerése. A kollégáink tőlünk el tudnak jutni továbbképzésekre, konferenciákra, van módjuk egy intézmény részeként jelen lenni nemzetközi rendezvényeken. Azt gondolom, hogy annak is jelentős szerepe van, amit másik oldalról kifejezett tehertételnek élnek meg a fiatalok, jelesül a doktori fokozatszerzéshez, habilitációhoz kapcsolódó kritériumkövetelményeknek. Ezeket próbáljuk életszerűen, de azért folyamatosan a minőség felé tolni. Természetesen nem a tudományos kutatási siker az egyetlen, amiben hasznosnak lehet lenni egy egyetemi karon, van még millió másik dimenzió és ezt nem is lehet és nem is kell rangsorba állítani.
Nem ez az első jelentős elismerése kari szinten a Közgazdaságtudományi Karnak. Mekkora a jelentősége?
Az biztos, hogy ez egy különleges és nagy ritkaságértékű minősítés. Azzal tudom ezt párhuzamba állítani, hogy sikerült az angol nyelvű alapképzésünkön 2019-ben olyan nemzetközi akkreditációt szerezni (EFMD), ami rajtunk kívül csak a Corvinusnak van. Az az oktatásról, intézményműködésről szólt. Ez viszont most kifejezetten a tudományos kiválóságról szól. Ha úgy tetszik, ez ugyanolyan szintű és jellegű elismerés, mint a másik, mert a Magyar Tudományos Akadémia ugyanolyan független és nagy elfogadottságú értékmérő, mint az EFMD.
Az viszont büszkeséggel tölt el, hogy nincs Magyarországon másik olyan gazdasági felsőoktatási intézmény, akinek lenne ez is, meg a másik is. Egyedül vagyunk ebben és ez szerintem óriási dolog. Eleve egy olyan intézmény vagyunk, ami az oktatási portfóliójába a nagy létszámú felsőoktatási szakképzéstől - ha úgy tetszik community collage identitású feladatok tisztességes elvégzéstől -, az angol nyelvű doktori képzésig van jelen a piacon, ez egy óriási spárga. Hogy még a tudományos életben is sikerült mérhető, látható, külső instanciák objektív mérőszámai szerint is sikert elérni, ez nagy dolog.
Ez lesz most a mérce a fiatal oktatóknak, kutatóknak, PhD hallgatóknak?
Karon belül nem lehet azt mondani, hogy mindenkinek ez legyen a mérce. Ez a kifejezetten csak kutatókból álló intézmény számára is komoly kihívás lenne. Észben kell tartani, hogy mi továbbra is elsődlegesen oktatási intézmény vagyunk. Azt gondolom, hogy ez a minősítés az identitásunknak, történelmünknek a része és annak is része kell, hogy legyen, hogy hová tartunk, Még csak most indult el a 4 éves kiválósági program, remélhetjük, hogy ez a mostani elismerés is előnyt jelent majd bizonyos programoknál - az MTA saját pályázatainál, programjainál biztosan. Könnyebb lesz majd olyan intézményekből pályázni, amelyik ezzel a minősítéssel rendelkezik. Ott volt tegnap az átadón Bódis államtitkár úr és a kormányzat részéről nyitottságot jelzett. Hogy ez pontosan miként fog megvalósulni, az majd kialakul.
Látszik a jövő?
Látszik és be kell valljam kicsit azért építünk a fiatalok becsvágyára is. Én most itt 56 nappal a leköszönésem előtt bátran el tudom mondani, hogy olyan fiatal adjunktusok és docensek vannak nálunk, akikben ebből a szempontból is ott a jövő, szóval potens emberből nem szenvedünk hiányt. Ez persze nem létezik a múltunk nélkül. Az, hogy elsők között indult el a doktori képzésünk az ország összes doktori képzései között, amit Bélyácz professzornak köszönhetünk, jelentős előzménye ez a kutatói kiválóságnak.
Vannak még akadályok, hátrányok, amiken dolgozni kell? Mi a hosszú távú stratégia a kutatói dimenzió erősítésében?
Természetesen van még kihívás. Fontos lenne például lebontani a még meglévő akadályokat például, hogy ne legyen mindenki ekkora prés alatt, mint az elmúlt években. Mert be kell vallani, hogy mennyiségi oldalról is oda kellett tennünk magunkat az oktatásban. Ha bővülni tudunk létszámban és így könnyítünk az oktatóinkon, akkor ők nagyobb mértékben és tudatosabban tudna odafordulni például a tudományos munka felé. Ezen kívül a témákat kell olyan irányba terelni, aminek itt nálunk van relevanciája és értéke. Vannak dolgok, amikkel rettentő nehéz nemzetközi szinten versenyezni. Például pénzügyi piacok világában New Yorkkal, Chicago-val, Szingapúrral versenyezni nem lehet. De van egy csomó olyan téma, amiben meg lehet a magunk komparatív előnye. Ebben lehetne céltudatosabbnak lenni. A magyarországi versenyhelyzetben abszolút nincs szégyenkezni valónk, de amihez mi szeretnénk mérni magunkat, oda még el kell tüntetni ezeket az apró hendikepeket, ami a sikert és a sikertelenséget elválasztja egymástól.
