Add el magad!

Dr. Szentpéteri L. József (külföldön Joe Petersburger) nemzetközi szinten is a legismertebb és legszélesebb körben publikált természetfotósok közé tartozó biológus-fotóriporter, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára. Ő az első magyar, aki a National Geographic magazin angol és nemzetközi kiadásaiban is önálló nagycikkeket publikált. 2012 óta tanít a Pécsi Tudományegyetemen, minden évben egy 12-13 előadássorozatból álló kurzust tart (majd 2015-től kezdve ugyanígy angol nyelven „Sell Yourself” néven, külföldi tanulók számára is), amit a címnél jobban nem is lehetne jellemezni: Elmondja, hogyan add el magad. Ezt persze nem a Szabó Péter-féle motivációs előadásokként kell értelmezni, ahol közhelyek puffogtatásával ígéri azt, hogy egyik napról a másikra megváltoztatja az életed, és hirtelen hajléktalanból milliomos leszel. Egy hiteles, jól felkészült, és tartalmas előadással világít rá minden héten az emberi viselkedés, kommunikáció egy fontos területére. Egyszerű, érthető, gyakorlati példákkal helyettesíti a motivációs előadásokon hallható, „Bízzál magadban aztán minden jó lesz!” szintű üres frázisokat.
De hogy mivel is több még az „Add el Magad” egy szimpla egyetemi óránál? Abban, hogy ez a kurzus nem csak nevében előadás. A 90 perces órán érződik, hogy az első pillanattól az utolsóig gondosan megtervezett úgy, hogy a közönség ne veszítse el a figyelmét, úgy hogy élvezze azt, amit lát és hall. Hogy minden szárazabb tananyag után jöjjön egy kapcsolódó érdekes történet, vagy minden hosszabb elméleti rész után egy gyakorlati példa. És akkor ezek mellé jönnek még olyan megoldások, mint például a busó jelmezben való megjelenés az óra elején, ami szintén az előadás részeként szerepel az órán, nem csak a figyelem fenntartás céljából. Meg persze azért a hangulat fokozása érdekében is.
Egyedi, és más tárgyaknál szinte sose látott felállás, hogy a kurzussal egyszerre 3 fő is foglalkozik. A professzor úré a vezető szerep, ehhez pedig kettő demonstrátor is csatlakozik, Hetényi Roland és Hanna Dániel, akik ÁOK-os egyetemi hallgatóként segítik az előadások lebonyolítását. Előbbi a promóciós anyagok készítését és a Facebook felület kezelését végzi („Add el Magad”-ként található meg az oldal a közösségi oldalakon), míg utóbbi az órán felmerülő technikai problémák korrigálásáért felelős, a jelenlétet ellenőrzi, katalógust készít, illetve a kérdőíveket osztja ki, minden óra végén. 

Továbbá az is a nem megszokott jelenség egy átlagos egyetemi órán, hogy vendégelőadók is színesítik az előadásokat, abban az esetben, hogyha az adott témában releváns tapasztalattal és véleménnyel rendelkeznek. Ilyen volt előző évben például Frank Adél divattervező és világhírű iparművész, illetve Dr. Tamás Andrea anatómus, egyetemi docens, akik az öltözködéssel foglalkozó órán osztották meg tapasztalataikat a hallgatókkal.

De hogy honnan is indult mindez? Mi volt az ötlet, és mi volt a motiváció, hogy egy ilyen tárgyba fektessen több száz munkaórát az ember? Erről kérdeztem Dr. Szentpéteri Józsefet, a tárgy oktatóját.

Mi inspirált az „Add el Magad!” megvalósítására? 

Magyarországi viszonylatban nagyon fiatalon, 35 évesen lehettem professzor (címzetes egyetemi tanár), és ezzel jár az önálló tárgyhirdetési jogkör. Nem a saját kutatási területemen akartam elindítani valami tárgyat, amivel majd begyűjtök magamnak szakdolgozókat, és akkor haladunk egy szűk tudományterületen. Pont a National Geographic-kal való kapcsolat során jöttem rá, hogy mekkora hiány van nálunk tudományos ismeretterjesztésben. Ez egy sok kihívást rejtő szakterület, melybe nagyon korán belekeveredhettem, és megtapasztalhattam azt, hogy ahelyett, hogy néhány száz csőlátású, szuper-specializált – egyébként kétségtelenül nagyon okos – emberre hatok, hathatok több százmillió emberre az egész világon.
[Továbbá] esetemben fontos adalék, hogy eddig több mint 10 egymástól merőben különböző tevékenységért kaptam már fizetést, amiben a mosogatás, szakácskodás, pincérkedés ugyanúgy benne volt, mint mondjuk a National Geographic számára történő fotózás. De mindenhol kellett valamilyen módon prezentálni magam. Nagyon sok és változatos helyről gyűjtöttem be azokat az információkat, meg azt a tapasztalatot, amit összegyúrtam egy saját tárggyá, és ez az „Add el Magad”.
Most ott tartunk, hogy már harmadik éve több száz diákot vonzanak az előadások minden héten.
Fontos tudni, hogy 1938-ig volt szaktól független retorika oktatás az országban. Tehát legalább 3 generáció egyetemi oktató úgy nőtt fel, hogy senki nem tanította nekik rendszerszerűen az oktatást. Középiskolában volt mindez kötelező, a legextrovertáltabb korban, amikor ezt helyretették, és ez a tudás hiányzik. Sajnos az oktatókból is, meg az oktatók oktatóiból is, meg az őket oktatókból is. Ez óriási hiány már. De hát valahol el kell kezdeni, és csak akkor tudunk továbblépni, ha már nagyon sokan végighallgatták ezt a kurzust. […] Mindebben tényleg van egyfajta „missziós” tevékenység részemről. A legfőbb indíttatás tényleg az volt, hogy ha ezt senki nem kezdi el, akkor csak lefele megy a színvonal, az oktatók és a diákok egyre inkább eltávolodnak egymástól. Ez a kurzus arról szól, hogy módszereket adjon a jövő oktatóinak, hogy hogyan lehet ezt a rést – már-már szakadékot – szűkíteni, vagy ne adj’ Isten eltüntetni és újra egymásra találni.

Egy-egy előadással kapcsolatban mennyi munka az, ami a 0-tól a komplett, kész előadásig eltelik?

15 óra. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy én akkor én 15 órát ülök a gép előtt ezért a kurzusért, és akkor nem foglalkozom semmivel. Nagyon sokszor vezetés közben gondolkozom az előadáson. Egy előadás egy rossz szón, rossz gesztuson is elbukhat. Meg lehet sérteni a közönséget egy rossz arckifejezéssel. Rendszeresen úszom, és egy ilyen monoton tevékenység közben is jár az agyam. Nagyon sokszor van az, hogy egy óra vízben kalimpálás közben lesz meg az a mondat, vagy az az átkötés, amitől meglesz a lelke annak a 1,5 órás beszédnek. […] Remélem látszik, hogy sokkal több munka van egy-egy ilyen előadásban, mint az, hogy előveszem a 20 éve használt diasoromat és felolvasom.

(A számokban és értékelésekben mindenesetre biztosan meglátszik, a fent említett befektetett munka. Bár az orvosin csak 2015 óta szerepel a kurzus [előtte a TTK-n volt], de a szabadon választható tárgyak között nagy népszerűsége van. Előző évben több mint 200 hallgató szavazott bizalmat az előadásnak, és a professzor szerint a többség nem bánta meg. Bár interneten kap pozitív és negatív kritikát is nagy mennyiségben, alapvetően a hallgatói visszajelzéseket többnyire pozitívként értékeli. „A hallgatói visszajelzések összességében nagyon jók. Bár a magyar társadalom kritikai érzéke igencsak fejlett, - hogy roppant diplomatikusan fogalmazzak -, ha név nélkül lehet nyilatkozni. Tehát azon a fórumon kap az ember hideget-meleget. De most, amikor interjúkat kezdtünk el felvenni [névvel, arccal felvállalva, a kurzus Facebook-oldalán közzétéve], s azok az emberek, akik ki mertek állni kamera elé, és elmondták a véleményüket, azért nagyon helyére került a dolog.” Az itt megjelent vélemények pedig tényleg szinte csak pozitívok. Érdekesség, hogy nem is az előadó hitelességét vagy a tárgy hasznosságát említik meg legtöbbször, hanem a hangulat az ami számukra a legmeghatározóbb az előadások során.)

Mi lehet az „Add el Magad!” előadáskurzus jövője?

Egyrészt az [a cél], hogy tudjak összegyűjteni egy olyan csapatot, akiben meg tudok bízni, hogy csoportbontással oktassunk. Illetve gyakorlatiasabbá kéne tenni [a tárgyat] úgy, hogy az adott tematika szerint haladunk végig, de mindenki minden egyes órán megszólal, és együtt bíráljuk. Egy órán tart egy előadást, mindig ugyanazt, de először csak a testbeszédét figyelem, és azt elemezzük. Aztán a tónust, aztán az öltözködést, aztán a prezentáció szerkezetét. Mit használt, hogyan használt, és így megyünk végig. Így épül majd fel egy olyan 5 perces prezentáció, ami a félév végén már tényleg minden szempontból jó lesz. Mert, ha egyben ráborítjuk a diákra az összes ismeretanyagot, és mindezt egyszerre próbálja megvalósítani, akkor garantáltan kudarc lesz, a legrosszabb prezentáció, amit valaha adott. Itt most kaptak egy jó nagy adag tudást, jó rendben. De ehhez gyakorlás kell. Először előadok 10-szer, de úgy, hogy csak a kezemre figyelek, hogy azt jól használjam. És majd, ha az rutinszerűvé vált, majd akkor elkezdek egy másik problémán dolgozni.
A másik pedig a karok közti kiterjesztés lenne. Nagyon sok érdeklődés van, visszajelzés, olyanoktól, akik jártak, de kreditet nem kaptak érte, csak úgy ítélték meg, hogy ez nekik fontos.
Bár az „Add el Magad”-ra sokan csak legyintenek, és egy töltelék, „alibi” kreditként tekintenek rá, a valóságban sokkal többet adhat ez a kurzus, mint bármelyik másik, az egyetemi évek alatt elvégzett tárgy. Az előadások egy jól összerakott produkcióként tálalva egyszerre nyújtanak szórakoztató élményt és adnak olyan plusz tudást, amit bármilyen élethelyzetben hasznosnak fog találni az ember.